A sörnek is van nemzeti napja, ha nem is itt nálunk, mert itthon minden nap sörnap, hanem az Egyesült Államokban ünneplik április 7.-én a sört. Van is mit ünnepelni, mert ezen a napon 1933-ban tért vissza a sör tizennégy éves tetszhalálából Roosevelt elnök a szesztilalmat megszüntető törvénye jóvoltából.
Egész pontosan a Cullen – Harrison törvény helyezte vissza a sört az évezredes jól megérdemelt helyére. Bár ekkor a törvény még nem engedett 3, 2% - nál magasabb alkohol tartalmat. Azon a napon, amikor életbe lépett a törvény, Amerika szerte 1, 5 millió hordó sört vertek csapra.
.A sör persze nem amerikai találmány. Ötezer éves legalább az első sörrecept. Sőt mértékadó történészek szerint sör már létezhetett időszámításunk előtt hétezer évvel is, ezt egy mezopotámiai poéma bizonyítja. Egy sörrajongó verset írt a sörhöz, nem kizárt, hogy az elfogyasztott nagyobb mennyiségű sör ihlette meg az ismeretlen poétát. Mindenesetre neki köszönhetjük, az első objektívnek aligha mondható tudósítást a sörről. Az ó-egyiptomiak vallási ceremóniák során használták a sört. A kora középkori Európában a szerzetesek kolostoraikban művészi szintre emelték a sörkészítés mesterségét. A sörnél csak a víz és a tea népszerűbb, sörből a világon százmilliárd litert fogyasztanak egy évben, szóval legalább tizenöt liter jut egy főre évente.
Az ezernyolcszázas évek vége felé sikerült olyan sörkészítési technológiát kidolgozni, hogy az már jelentős mennyiségű sör gyártását tette lehetővé, ipari méretűvé vált a gyártás, ami a terjesztési módszerek változását is magával hozta.
Ekkor nyíltak tömeges méretben a „szalonok” (saloon), csapszéknek mondanánk inkább, ahol gyakran ingyen étellel, szerencsejátékkal, és könnyűvérű nőkkel csábították fogyasztásra a betérő vendéget. Addig is voltak csapszékek, de a sörgyárak kezdeményezésére egyre több ilyen „szalon” nyílt, ami aztán az alkohol ellenes mozgalmak megerősödését is eredményezte.
Nem is annyira a sörfogyasztás volt a célkeresztjükben, mint inkább a csapszékekben és környékükön előforduló társadalmi méreteket öltő pokoli jelenségek. Az alkoholtilalmat követelők végül 1920-ban győzelmet arattak: nem a fogyasztást tiltotta a törvény, hanem a gyártást, szállítást, árusítást.
1915-ben 1345 sörfőzde volt Amerika szerte, ezek 59 millió hordót gyártottak évente. El lehet képzelni, micsoda csapást jelentett a Volstead törvény, ami lényegében betiltotta a gyártást, arra kényszerítve a gyártókat, hogy hagyjanak fel a tevékenységükkel, vagy találjanak ki valami mást. Végül, akik megmaradtak 1%-os alkohol tartalmú sört gyártottak. De azért, láss csodát, maradtak olyan gyártók, akik egészségügyi felhasználásra gyártottak sört, aztán olyanok is, akik maláta szirupot gyártottak, mondván, hogy az bizonyos süteményekhez szükséges nyersanyag. De ez inkább azoknak szólt, akik saját sörfőző alkalmatossággal rendelkeztek, mert azt nem tiltotta a törvény, házi méretekben lehetett sört főzni.
Végül is az antialkoholisták kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy mozgalmuk nemesnek gondolt célkitűzései éppen az ellenkezőjére fordultak, nőtt a bűncselekmények, és alkoholbetegek száma, a kormány pedig jelentős adóbevételtől esett el. Véget kellett vetni az értelmetlen szesztilalomnak. A Nemzeti Sör Nap ennek a fordulatnak az emlékét őrzi. Csak szépen, mértékkel iszogassunk. Éljen a sör.
