A halkonzerv vonalon tovább haladva próbálom a lehetetlent, némi túlzással. Az biztos, hogy alapesetben a halkonzervekből, talán csak a tonhalast kivéve nem szokás komplex fogásokat kreálni. Amikor félig viccesen a „békeharc” egyik apró aktusaként aposztrofáltam a halkonzerves kompozícióimat, akkor jobbára arra gondoltam, hogy azok, akik eddig nem voltak rákényszerülve, hogy otthon főzzenek, vagy azért, mert nincs ebben gyakorlatuk, vagy azért, mert amúgy is éttermekben, menzákon étkeztek, azok számára hasznos lehet, hogy aránylag ésszerű árfekvésben egészséges és ízletes, változatos ételek kreálhatók halkonzervekből. Az élelmiszer fronton, legyen az piac, vagy élelmiszer üzletlánc, jelentős mértékű drágulás tapasztalható. Infláció, háború a szomszédban, bizonytalanság, szóval általános válság dermesztő szele fú. Az éttermekben tapasztalható drágulás pedig egész biztos, hogy azokat is elijesztheti, akik eddig könnyedén fizették az éttermi számlákat. Ebben a szituációban sokkal nagyobb jelentősége van az ár/érték aránynak. Eljött az a pillanat, hogy, egy közepesnél is gyengébb éttermi étkezésért kifizetett összeg átszámítva megvásárolható élelmiszerekre többszöri étkezést, jobb minőséget, egészségesebb ételeket jelenthet. Ezért választottam a halkonzerveket, mert az a tapasztalatom, hogy ezek változatossága és minősége messze felülmúlja az egyéb típusú konzervekét. Azon kívül meggyőződésem, hogy halat enni sokkal jobb, egészségesebb, mint feldolgozott hústermékeket. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy könnyen elkészíthető, aránylag laktató, nem túl bonyolult ételeket készítsek. Másrészről szerintem éppen itt az ideje, független az éppen adott körülményektől, hogy, akik eddig nem főztek, rájöjjenek, milyen szórakoztató ételekkel pepecselni a konyhában, saját kreációkat kitalálni, megérezni annak az örömét, hogy saját magunk által készített ételt eszünk, vagy etetünk másokkal.        

Tőkehalmáj pástétommal folytatom

A szintén dán származású tőkehalmáj pástétomot nem a szokásos módon dolgoztam fel.

A diszkréten fűszerezett pástétomot tovább dúsítottam változatos fűszerkeverékkel, mint egy tatárt, mondjuk, kaprival, uborkával, újhagyma zöldjével, és őrölt pisztáciával, salotta hagymával, paradicsommal.

És ehhez bátorkodtam egy égetett karfiol szeletet illeszteni, megszórva pisztáciával.

A beízesített halpástétom és a sült karfiol abszolút egymásra találtak, egyrészt laktató, másrészt igen csak ökonomikus fogás. A karfiolt egyben érdemes megsütni, ehhez a fogáshoz egy szeletet adtam, így a többi még felhasználható. 

Tonhal saláta, gazdagon

Csak a legjobb tonhalból érdemes tonhal salátát készíteni, de nem feltétlen a nizzait. Én azt a változatot szeretem, amelyben összehordhatok minden kedvencemet, lényegében paradicsom, zellerszára, újhagyma zöldje, lila hagyma, kapri gyümölcs, szárított olajbogyó, extra szűz oliva olaj, meg még, ami az eszembe jut, van, hogy marinált paprikát is hozzáadok.

Ehhez adagolom a szépséges tonhal szeleteket. Ez csak minőségi tonhallal működik, mint ebben az esetben is. Sárga uszonyú, nagy darabokban, jófajta olajban tárolt tonhal jöhet csak számításba. Ez a drágább, de egy üvegben legalább két adagra való van, és, ha a mellé készített saláta is elég kiadós, akkor messze a legjobb ár/érték arány érhető el.

Makréla pácolt lila hagymával, gnocchival

A portugál illetőségű makréla filé az egyik legjobb a piacon, pikáns ecetben, babérral, chilivel konzerválják, és természetesen oliva olajban.

Szép textúrája épen marad, hasonlóan a jó minőségű tonhalakéhoz. A makréla önmagában is karakteres jószág, ebben a méretben pedig kifejezetten luxi cucc. Nagyon bírja az erőteljesebb pácokat, amelyek kiemelik a hal erőteljes ízeit.

Ezért először lila hagymát pácolok sherry ecetben, olajban, ehhez kevéske fodros kelt adok, majd reszelt narancshéjat, mentát. Erre fektetem a halszeleteket, köretnek házilag készült zsályás, vajas gnocchit adok, amit még sárgarépával, újhagymával frissítek.

Komplex étel, úgy, hogy nem használtam fel a doboz egész tartalmát.

A gnocchi krumpliból, kevés liszt hozzáadásával készül, tojás nélkül, nem egy nagy művészet, kifőzöm, és kevés vajon megpörgetem, adok hozzá zsályát, és ennyi. (A krumplit héjában sütőben megsütöm, meghámozom, majd egy keverőtálban a krumpli súlyának egy tizede mennyiségű liszttel elkeverem, sózom, kigyúrom, majd hosszú nudlikat formázok, és két centis darabokra vágom, lobogó vízben kifőzöm.)