Halkonzerv kultúra

Miközben itt hadakozok a halkonzervekkel, teljesen becsavarodtam, már persze jó értelemben, nem kell megijedni, elolvastam néhány szakvéleményt a halkonzerv fogyasztást támogató, és dicsőítő tartalommal. Nem fogom ezeket ide szó szerint beidézni, de egy biztos, hogy a halkonzerv összehasonlítva az egyéb élelmiszerekkel határozottan klímabarát. Spanyolországban, és Portugáliában, ahol nyilvánvaló, hogy a halkonzervek a napi étkezés részei, másképp ítélik meg, mint erre mifelénk, már csak azért is, mert ebben a régióban a konzervfogyasztást sosem azonosították a minőségi étkezéssel, mintha a konzerv kényszerű pótlék lenne, háborús szükségszerűség. Ennek nyilván történelmi okai vannak, egyrészt, másfelől nem voltak forgalomban jó minőségű konzervek, amelyek megváltoztathatták volna ezt a téves nézetet. A konzerv ezen a tájon mindig az aranytartalék szerepét játszotta, szerencsés esetben, ha már minden kötél szakadt, előkerült a kamra mélyéről, vagy egy fiókból. Jártam Portugáliában halkonzervre szakosodott boltban, olyan, mint, ha meseországba tévedne az ember. Nem csak a változatos halminőség, de a dobozok, csomagolások elképesztően kreatív tervezői fantáziával megalkotott látványa is lenyűgöző. Legalább olyan, mint betévedni egy borüzletbe, ahol értő segítséggel lehet válogatni a különböző évjáratok, termelők borai közül, a halkonzerv boltban hasonlóan változatos kínálat fogadja a fogyasztót. Nincs két egyforma halkonzerv, nem csak azért, mert minden gyártó látványos csomagolással igyekszik megkülönböztetni magát a másiktól, hanem, mert tartalmilag, minőségileg is különböznek egymástól. A fogás helye, a hal típusa, évjárat, olajak, ízesítések, stb.

Vannak kifejezetten gourmet halkonzervek is, ezek közé tartozik a rája konzerv, ebben a dobozban babérleveles, vörösboros, fokhagymás szószban pihen a szépen egyben megtartott rája filé.

Már a puszta látványa is gyönyörű. Ez igazán megérdemel valami rendesen megkomponált köretet. A ráját megszabadítottam a szósztól, mert úgy gondoltam, hogy az általam kigondolt kísérő ízei, aromái legyenek a meghatározóak.

Padlizsán tallérokat pirítottam, majd szójában, olivaolajban és lime levében marináltam, reszelt lime héjjal megszórtam.

Két paradicsom belsejét, az un. membránját óvatosan elkevertem wasabi pasztával.

Édesköményt vékony szeletekre vágtam, forró sós vízben megmerítettem, lehűtöttem, majd olivával kevert halszószban marináltam.

A fentebbi három elem mellé tálaltam a ráját, az édeskömény szárát, levelét szintén felhasználtam. Iszonyú dögös kis cucc kerekedett az egészből.

A rája szenzációs, egyrészt a textúrája miatt, másrészt totális tenger érzet, de diszkrét ízekkel

A bonito del norte amolyan tonhal minőség, magasröptű cucc, egymagában bármikor befalható egy konzervnyi belőle.

De most megálltam, hogy ne habzsoljam fel azonnal nyitás után.

Hagyományos rizottót készítettem, kizárólag zöldség alapból, hagyma, sárgarépa, zellerszára, kápia, sárga kaliforniai paprika, töppesztett olajbogyó, kevés paradicsom.

Hallevessel locsolgattam, ahogy azt kell, csomó lestyánt is adtam hozzá. Ehhez a rizottóhoz tálaltam a bonitót.

Nem fogok most itt a saját ételemről ódákat zengeni, de annyi szerényen megjegyezhető, hogy nem vallanék vele szégyent jobb helyeken sem

Chilis tintahal darabok némi tintával sokféleképpen feldolgozható nyersanyag, akár egymagában is kedvem volna bekanalazni, de akkor hamar megéheznék. Libazsíros kenyérre nem tehetem, az biztos. Ezt csak azért említem, mert miközben elszórakoztam a halakkal, lenyomtam egy zsíros kenyeret is, elvégre nem lehet csak halon élni.

Nézegettem, kóstolgattam a tintahalakat, aztán egyszer csak kipattant az ötlet a fejemből, valami zöldet kell párosítanom hozzá, de nem salátát, bár az egyszerű és kézenfekvő, de éppen ezért elvetettem a gondolatot, legyen valami krémes, kesernyés: körvonalazódott a megoldás, de még mindig nem voltam biztos a dolgomban.

Aztán isten neki fakereszt, legyen spenót, és ahogy kimondtam, már neki is láttam. Tejterméket nem használtam, csak kevéske főtt burgonyát, és egy falatnyi száraz kenyeret sűrítő anyagnak, azt is csak megszokásból, meg persze fokhagymát, mert anélkül nem megy.

Krémesítettem, és belehelyeztem a tintahal darabokat. Lehet, hogy elvetemült kombinációnak tűnik, de egyáltalán nem az. Érdemes kipróbálni.