Ez itt alább egy rövid részlet készülő regényemből: Báró Mednyánszky Cézár emigrációjának története. Gondoltam, néhány gasztronómiai vonatkozása miatt érdekes lehet.

Cézárnak eszébe jutott, hogy szebb napokon Teleki szállásán a Hotel d’ Espagne éttermében a magyarok asztalánál étkeztek, itt szálltak meg az éppen átutazóban lévő bujdosók is.

Megfordult itt Klapka, Horváth Mihállyal is itt találkozott egy ízben. A szálloda étterme igyekezett magyaros fogásokkal kedveskedni a magyar vendégeinek. Ezen gyakran jól szórakoztak, néha próbálták finoman elmagyarázni, hogy a birka meg a vaj nem igazán része a magyar konyhának.

Cézár egyszer kikocsizott Montmorencybe, ahol a mártír miniszterelnök, Batthyány özvegye élt gyermekeivel, kiknek Horváth Mihály volt a nevelőjük. Nem messze Rousseau egykori házától lakott az özvegy. A gótikus stílusú San Martin templomot Horváthal együtt csodálták meg, de hiába a lenyűgöző látvány, Cézár inkább csak zavarban volt, minél hamarabb szabadulni vágyott, mintha valami jóvátehetetlen követett volna el.

Az 1851 évi, decemberi államcsíny után megszigorodtak az idegenrendészeti előírások, minden emigráns, kiváltképp a magyarok rendszeres rendőri zaklatásoknak voltak kitéve, sokan ezért fájó szívvel, de elköltöztek Párizsból a fény és gyönyör városából, ahogy egymás közt emlegették, számosan mentek Angliába, de Cézár inkább vállalta, hogy kéthetente jelentkezik a rendőrségen.

Azok voltak a szép napok, amikor végre hosszú várakozás után megérkezett a hazai ellátmány, vagyis kiadós összeg állt a házhoz. Ilyenkor féktelen vágy kerítette hatalmába, hogy hirtelen nyakára hágjon a pénznek, oly sok nélkülözés, koldus hónapok után, végre valahára a neki megfelelő pompában részesülhetett. Csak az ilyen alkalmak voltak képesek ideig, óráig feledtetni a bujdosó nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, és legfőképp a folyamatos sorvadozást valami olyan után, ami már talán nem is létezett, mert a bujdosónak nincs jövője, csak múltja és az is délibábos távolságban lengedezik, mint a hortobágyi gémeskút.

De ha a pompázatos Palais Royale épületében lévő Grand Vefour étterembe mehetett, ahol a XVI. Lajos korabeli stílusú berendezés feledtette a jelen felfordulását, ahol pompeji freskókkal díszített mennyezet világlott a feje fölött, és az étlapon a város semmihez sem fogható ínyencségeiből válogathatott, akkor úgy érezte, hogy nem számít se múlt, se jövő, csak a végtelenségig meghosszabbítható jelen.

Kedvelte maga sem tudta miért a protestáns hitre tért Orosz Józsefet, kit még Pozsonyból ismert, Orosz ködös melankóliája és folyamatos pénztelensége saját reménytelen helyzetét napsugarasabbnak láttatta, most, hogy dagadt a tárcája meghívta, és kéjes örömmel szemlélte, ahogy kedvelt, és nem utolsó sorban Victor Hugó kedvenc ételét, a töltött bárányt paszullyal falta két pofával ez a mulatságos bajszú, kerek képű, szomorúságát fürge tekintetével ellensúlyozó ember.

 Karácsony előtti hangulatban ültek az aranykeretes tükrök által megsokszorozva asztaluknál, és a szép pozsonyi napokat emlegették, ami adott környezetben elég abszurdnak tűnt, amikor is Orosz két falat között, de még tele szájjal, a kabátja belső zsebébe nyúlt és egy aránylag kisméretű gyöngyház nyelű pisztolyt húzott elő és kitette a tányérja mellé, úgy mintha bármikor szüksége lehetne rá. Cézár csak percekkel később vette észre a pisztolyt, először nem tulajdonított jelentőséget neki, csak amolyan tréfának vette. Meg is jegyezte, hogy mire tartogat egy ilyen női játékszert magánál, talán csak a szépségéért, mert elismeri mutatós kis jószág, de sok hasznát nem venné, ha bajba kerülne, az biztos.

Orosz jelentőségteljesen a kezébe veszi a pisztolyt, és a halántékához emeli, miközben bal kézzel a pezsgős poharát emeli Cézár felé, koccintanak, Orosz úgy iszik, mint, aki az utolsó kortyot issza. Cézár a szomszédos tükrökben megsokszorozva látja magukat, Oroszt, a pisztolyt a halántékához szorítva és önmagát, ahogy kényszeredetten mosolyogva tartja a pezsgőspoharát. Volt valami látomásszerű ebben a látványban, a tükrökben néhol megcsúsztak a kontúrok, tovább tartott minden, mint a valóságban.
Ezzel az utolsó tükörben látott képpel búcsúzott atyai barátjától, amikor két hét múlva hírét vette, hogy Versaillesban megtalálták Orosz holttestét, golyó végzett vele, kezében még ott volt a kis női játékszer, amivel kioltotta életét.