Hát, ha van valami, ami hót amerikai, akkor a DINER az. Szerintem az állandó távolságérzet, a mozgás, és a coast to coast kényszer egyik proletár megjelenési formája, proletár nem pejoratív értelemben, hanem a valódi mobilis dolgozóosztály és célcsoport jelentéstartalmával felruházva.
Mert kik jártak dinerba. Amióta csak létezik ez a formáció, 1880-as évek, mindig is a plebejus osztály találta meg magának, mint egy olyan helyet, amely egyszerre adta a mozgás illúzióját, a távol lenni az otthontól, de mégis otthon lenni érzést. Akkor még nem lehetett tudni, hogy hamarosan popkulturális ikonná fog nemesülni.
Amúgy az induláskor egy lovait veszett vadnyugati vagon volt leginkább, amelyet félretoltak, és szendvicset, rétest, tojásból készült ételeket árusítottak benne késő éjszakáig. Az éjszakai műszak után fáradt képpel beeső melósoknak.
Aztán persze a leleményes amerikai vállalkozói szellem átalakította löncsvagonná. Innentől kezdve semmit sem bíztak a véletlenre, meg is tervezték a vagont, nagy kerekeken állt, ezzel is a mozgást érzékeltetve, széles elő tetővel, tejüveg ablakokkal, bent pedig méretes tűzhely volt, melynek a kéménye kint füstölgött a vagon tetején, és egy jégszekrény is a berendezéshez tartozott.
Kiszuperált villamoskocsihoz hasonlított leginkább, bent bokszokra osztott ülésekkel, meg egy hosszú pulttal, eleinte a külső oldala felől is volt kiszolgálás, mint egy mai mozgó büfében. Ekkoriban még mindegyik képes volt helyet változtatni, csak később, valamikor a kilencszáztízes évekre alakult ki az állandó helyszínhez rögzített diner.
Egy Mahoney nevű figura alapította az első nem mozgó dinert, 1913-ban, és, ahogy az lenni szokott az ötvenes évekre már országszerte hatezer egységgel rendelkezett. A diner vagonok szaporodása tobzódó tervezői fantáziával párosult, a múlt század szinte minden izmusa alakított a formavilágán. Jöttek a puskagolyó, vagy lövedék alakú, áramvonalas, króm belsők és külsők.
A nagy válságot is túlélték, köszönhetően az olcsó, házias ételeknek. Igazából a fellendülését annak is köszönhette, hogy beköszöntött az egyenjogúság kora, a nők is munkába álltak, a családok házias konyha nélkül maradtak. Ez a körülmény is alakította a dinerek kulináris kínálatát, de elsősorban az alacsony árfekvésnek köszönhette a vonzerejét.
Legtöbbször a külvárosok környékén álltak a dinerek, fa utánzatú dekorációs lemezből készült pultok, kerámia padló, faborítású falak, és bőrpamlagos bokszok jellemezték a belső kialakítást. Valamikor a hetvenes évektől a retro jegyében újultak meg.
Diner nélkül nincs Amerika, egy valamit magára adó politikus az istenért ki nem hagyná, hogy választások idején a választókörzete legnépszerűbb dinerét meg ne látogassa. De amerikai film sincs diner nélkül: Ponyvaregény, hogy egyet említsek. De jelentős képzőművészet, és zene sincs diner nélkül: Tom Waits megénekelte, Hopper megfestette, Éjjeli baglyok címen.
Most pedig úgy hírlik, hogy a Gozsdu udvarban, a Jamie’s pizzéria helyén egy diner fog nyílni. Némiképp ellentmondva annak, hogy ez nem egy magányosan álló vagon valahol a munkásnegyedben, ha még egyáltalán van ilyen, félek, hogy nincs, hanem egy ingatlanon belül található üzlethelyiség. Legfeljebb két dologban hasonlíthat egy igazi dinerra: belső kialakításában, és kulinárisan, de a megszokott 24 órás diner nyitvatartást sajnos nem tudja produkálni. Én egy ilyet, a valódit, valahol Újpesten látnám leginkább, de, már az előbbiekben kételyemnek adtam hangot a klasszikus munkásosztály fellelhetőségét illetően, valószínű, hogy mégis jobb ötlet a Gozsduban feléleszteni ezt a nálunk valójában egyáltalán nem ismert formációt. (Bár egy ehhez hasonló, kiszuperált vonatkocsi ott áll a Vérmezőn, a Déli pu. szomszédságában.) Várhatóan a megszólítottak már nem a munkás hagyományok felélesztéseként fogják értékelni, hanem inkább a George Lucas kultfilm American Graffiti nosztalgikus reinkarnációjaként.
Ami pedig a kaját illeti, ugye az amerikai egyszerűnek mondott ételek nem kifejezetten a kifinomult egészséges táplálkozás példányai. A megreformált diner koncepció Jamie fejéből pattant ki, hát kinek másnak, és ahogy képes volt a házias olasz konyhát beleplántálni az angolszász makacs ízlésvilágba, úgy remélhetőleg az amerikai kulináris hagyományokat is képes lesz felfrissíteni, legalábbis ez a mondás...
Gondoltam egyet és bemerészkedtem a Gozsdu udvarba. Hát megvallom, elsőre nem volt szívderítő látvány, de aztán, ahogy delet ütött a nagyharang, elkezdtek szállingózni a hozzám hasonló bátrak. A színes takarós székekkel teli teraszok lassan benépesültek, idegen szó alig hallatszott, bevallom konzervatív fogyasztói szemszögből nem is olyan kellemetlen, hogy a pincérlánynak bőven van ideje konzultációra, komótosan rendelhetek, senki nem siettet. A Jamie’s Diner felhozatala amolyan dél – texasi, új – mexikói, és cajun fúzió, nem a dekoráció, hanem az étlap.
Őszintén szólva, nem az én világom, bár stoppos korszakomban, azon a vidéken láttam egy két cifrát, többnyire bordélyházak, és olcsó motelok környékén bóklásztam, akkoriban nem finnyáskodtam, na, de hol van az már. Súlya van minden mozdulatnak, minden dollár számít, örülsz, ha valaki meghív egy sörre, vagy egy tacora. De jobb, ha időnként a hátad mögé is nézel, és nem könyökölsz bambán a pultnál, dekoltázsokat lesve, mert könnyen azt a keveset is elveszted, amiről azt hiszed, hogy már csak számodra van értéke, de kiderül, hogy mindig van lejjebb, nálad is vannak szegényebbek.
Visszatérve a jelenbe egy grillezett cajun fűszerezésű csirke landol előttem jalapeno szósszal, tortillában.
Látszik, hogy Jamie amihez hozzányúl, azt azonnal a saját elképzelése szerint felstilizálja, olyan, mint egy divattervező, aki nagyon érzi a szinte észrevétlenül suhanó korszellemet. Ez is olyan, mintha, de mégis képes minden nyelven, és minden kultúrában megszólalni, ami nem azt jelenti, hogy ez most egy szuper csúcs étel, de mindenképpen érthető, és fogyasztásra csábító. Még én is megeszem. A pulled pork waffelen szintén ez a vonal, a waffel kukoricából készült, rajta néhol barátságosan odapörkölődött a malac húsa, a jalepeno életre kelti, a kukorica cucc is rendesen odasült, de az csak még inkább a diner vonalat erősíti.
Hogy aztán mindez miként fog működni a magyar valóságban, az még a jövő zenéje, de gondolom a popcorn, shake, burger, oldalas, és a nagy reményekre jogosító chicagói serpenyős pizza elég csáberőt jelent majd. Remélem görkori is lesz.