A nagyvárosi élethez szokott ínyenc számára a koronazár több keserűséget okoz, nem elég, hogy veszélyben az egészsége, de még egy étterembe sem mehet be. Mint a drogos, akitől megvonták a szert, úgy vergődik, néha nem is tudja, hogy az étterem elvonás az oka a száj zúg remegésének, és nem a vírus, nem beszélve az egyéb riasztó tünetekről. Ilyenkor még a kedvenc étterem házhoz szállítási ajánlata sem segít, az sem tudja helyettesíteni azt az érzést, mint amikor a meghatározhatatlan dallamú éttermi zajban egy aperitif fogyasztása közben, lustán az étlapra tekintve, pincérünkkel bensőséges konzultációba merülve eldöntjük az est kulináris irányát. A séf személyes jelenléte, a törzsvendégi státusz, a fogadófalat étvágyfokozó bizsergetése, a fogások inspirálta beszélgetések, ezek aligha pótolhatók otthoni körülmények között. Hacsaknem az a szerencse éri a szenvedélybeteget, hogy a séf meghívja magához az otthonába.
Litauszki Zsoltot nem kell bemutatni, legutóbb a Gundel séfjeként tevékenykedett, amíg a járvány szét nem cincált mindent. Jelenleg a BHM Zrt. kreatív séfje. Az élet nem áll meg, még, ha néha úgy is néz ki, Zsoltnak a főzés olyan, mint másnak a levegővétel, és ez a szerencsém. Amikor rám telefonált összefutott a nyál a számban, és ez nem véletlen, mert mi már régóta ínyenc társak vagyunk. Budapesti pályája elején nem volt olyan hét, hogy ne ettem volna a főztjét, azokat a jófajta monarchia stílusúnak mondott osztrák-magyar, k und k – s fogásokat, harcsa, meg káposzta, a szalontüdő és társai. Nem sorolom tovább. Bármit főz, arra vevő vagyok. Azóta, hogy a kelet - közép európai konyha minden létező rejtett kincsét beépítette kulináris stílusába, bejárta a világot, kalandozott Dél – Amerikában, és még a jó isten tudja hol. Litauszki nem csak az életben bátor, hanem a konyhában is, tőle a kígyót is megenném, biztos, hogy vonzóvá tenné, de hál’ istennek erre most nem került sor. Családi ebéd a séfnél, gyerekei, felesége, és macskája társaságában, ennél többet nem akarhatok. Pukkant egy pezsgő, és belecsaptunk a közepébe, azonnal kimentünk a ködös kertbe, ahol egy szépséges Big Green Egg ontotta a meleget.
Mint kiderült, abban rotyogtak vagy tízen valahány órája a belassult báránycsülkök. Ezen a ponton már körvonalazódni látszott az ebéd iránya, bent a konyhában felhasadt padlizsánok füstös illata fogadott.
A sült padlizsánra tahinit öntött a séf, majd joghurtot, megszórta pekán dióval, gránátalma rubinmagjaival, erre jött a friss menta. Már a látvány is örömteli, olyan egyszerű, semmi hókuszpókusz, valahogy a természetnek ez a rendje, hogy ezek a dolgok összetalálkozzanak egy sült padlizsán belsejében.
A következő fogás nem kevésbé a magától értetődő természetességével hívta fel magára a figyelmet. Színek, ízek harmonikus egymásra találása, ezt akár séfünk kulináris krédójának is nevezhetjük, ha ő maga nem tiltakozna ezen fellengzős meghatározás ellen. Lágy ízekre hangolt zöld curry, pergő rizs, mangó, mandula, pirított brokkoli rózsája, és a bőséggel adagolt koriander zöldje kerül egy tányérba.
Szelíd izgalom, napsütéses frissesség és fékezetten frivol pikantéria jellemzi az alkotóelemek együttesét. Érteni vélem, hogy az eddigi levantei íz világ, könnyed kacsintással megelőlegezi a báránycsülkök határozottabb, Rejtő regények észak afrikai oázisaiba illő kiérlelt, álmosító íz mélységét.
A báránycsülök, főleg, ha zsenge, busásan meghálálja a lassított törődést, megadja magát, önszántából egy fuvallatra is elengedi a csontot, és beleomlik a vele főtt lébe. Ehhez a fogáshoz a finoman odapörkölt pok-choy és az édesburgonya tökéletes kiegészítő. Az erdélyi mázas cserépedényben készült hús az észak – afrikai tagine – ban szokásos főzési hagyományokat idézi. Ehhez még hozzájárul a Green Egg néven ismert hőforrás finoman hangolt hő leadása. Hálás fúzió. És mindehhez hozzájárul Litauszki őszintén szerény habitusa, ösztönös tehetsége, hogy különös érzékkel válogassa össze a világ összebonyolódott ízeiből az éppen neki megfelelőt. A főzés számára folyamatos önkifejezés, szerény üzenetek arról, hogy mit gondol éppen a világról.
