A magyar kreativitás kétséget kizáróan világraszóló, legalább is mi, akik itthon ragadtunk gyakran hivatkozunk világhódító magyarokra, akik, ha nem is itthon valósították meg nagyratörő álmaikat, de a gyökereik valahol itt kezdtek szárba szökkenni, majd később úgy döntöttek, hogy a terebélyesedést már nem várják ki, áthelyezik magukat gyökerestül egy másik talajba, amit nem a honfivér öntözött oly bőségesen, hanem közönséges tápanyagok tettek termővé.
Számos területen hódít, és hódított a magyar szellem, kivéve a gasztronómiát. Persze ezt is csak halkan merem mondani, mert az általános vélekedés az, hogy Magyarország gasztronómiai nagyhatalom, és a magyar konyha remekei már rég meghódították a világot, lásd: gulyás, gulás, goulash, gulásch.
De vannak józanabbak is, akik elismerik, hogy a magyar konyha még nem hódította meg a világot, eléggé el nem ítélhető módon, de, ami késik, az nem múlik, csak akarat, elhatározás, és néhány jó étel, na meg világraszóló marketing szükséges ahhoz, hogy a magyarok a világ gasztronómiai térképén elfoglalhassák méltón megérdemelt helyüket, ahogy a kínaiak, franciák, olaszok. Már csak a magyar hiányzik, és ezzel teljessé válna a világ, amely ez idáig kénytelen volt nélkülözni a magyar virtussal azonos magyar ételek jelenlétét.
Mert, tényleg, hogy a bánatba lehetséges, hogy az egész világ behódolt az olasz konyhának, pedig az olasz államiság hozzánk képest gyerekcipőben jár, hát, akkor meg hogyan lehetséges, hogy ez a fránya, széthúzó, versengő kisállamokból, hercegségekből összeeszkábált ország gasztronómiája a világ összes kimondhatatlan és kimondható nevű városában, falujában jelen van. Nem fogom megfejteni, de az biztos, hogy már eddig is számosan voltak, akik az olasz példát szem előtt tartva, úgy gondolták, hogy ha nekik sikerülhetett, különös tekintettel arra, hogy ezt jobbára tésztaételekkel valósították meg, akkor, nosza, ezt mi is tudjuk. Ami valóban különös jelenség, hiszen a tésztaételek, még, ha minden nemzet kizárólagos jogot formál rá, globálisan elterjedt entitás, mondhatni, ősi étel, mindenütt a névadással próbálták lokalizálni, de a neveken kívül nincs jelentős eltérés. Közel azonos alapanyagok, rendkívül változatos formák, de jellemzően mégis az agrártársadalmak kialakulásának központjaiban meghonosodott tápláléknak minősül. A különböző szószok, és egyéb kiegészítők, az már más tészta.
De, hál’ istennek ma is vannak vállalkozó kedvű álmodozók, akik neki vágnak a lehetetlennek. Az a gyanúm, hogy a NUDLI, ez a frissen induló belvárosi „gyorsétterem” tulajdonosai, név szerint Gerendai Károly, és Jókuti Világevő András titkon világhódító terveket dédelgetnek. Nem véletlen fogalmazódott ez meg bennem, hanem maga Világevő egy bátortalan, a tészta étterem értelmét, perspektíváját firtató kérdésemre válaszolván említette az olasz példát, mintegy magától értetődőnek tételezve a jövőbeni terjeszkedést. Az éreztem, hogy a NUDLI, mint márka úgy terveztetett, hogy közérthető hangzásával, és tartalmával átléphesse a határokat, és elindulhasson világhódító útjára.
Nagyot nyeltem, szánalmas kishitűségemnek nem adtam hangot, nehogy én legyek, aki okvetetlenkedő okoskodásával megkérdőjelezem a projekt nagyszerűségét. Mit lehet tudni, lehet, hogy pont a nudli lesz az, ami térdre kényszeríti az olasz-kínai hegemóniát. Pofon egyszerű, csak éppen eddig senkinek nem jutott az eszébe.
Addig is, gondoltam, teszek egy próbát, persze a járványintézkedések miatt nem ülhettem be, az amúgy nem kis bátorságról tanúskodó friss nyitású étterembe. Mert, csak - csak elgondolkodtató a totális válság kellős közepén éttermet nyitni, úgy, hogy jelenleg csak kiszállításról lehet szó. Bemehetek, de csak annyi ideig tartózkodhatok ott, amíg összeállítják a csomagom, aztán sipirc. Elképzeltem, hogy milyen magyar, vagy ahhoz közeli ihletésű tészták lehetnek az étlapon. Legyen, mondjuk dödölle, vagy spatzle, schupfnudel, valamilyen töltött batyu, palacsinta, nokedli, tarhonya, találgattam magamban. A nokedlit kivéve egyiket sem találtam az étlapon. Van krumplis tészta, káposztás cvekedli, túrós csusza, mákos nudli, és lecsós galuska. Már, ami a tésztát illeti, persze ez sem kevés. A többi étel között is található olyan, amely tartalmaz tésztát, de nem főszereplőként. Aztán rájöttem, hogy a húsleves cérnametélttel is beletartozik a nudli koncepcióba.
Kértem egyet, majd egy un. szombatos rakott bárányt, ami juhtúros tésztával van egybesütve. Krumplis tésztát, meg túrós csuszát. Meg kell adni, gusztusosan csomagolnak, kulturált, nagyjából környezetbarát kiszerelésben vihetem a zsákmányt.
Igyekeztem úgy válogatni, hogy még egy csúcsforgalmi hazaszállítást is kibírjanak az ételek. Szerencsémre a Pestről Budára irányuló forgalom nagyon gyér volt, így a leves még szinte meleg maradt, bár ez a megfelelő hőszigetelésű papíredénynek is köszönhető. Egy kicsit rámelegítettem, mert levest csak gőzölgő forrón érdemes enni. Jó ízű, inkább csont, mint húsleves, ölég vastag metélttel, amit még vidéken sem neveznének cérnának, amúgy tök rendben van, nem váltotta meg a világot, de érteni vélem az itteni szerepeltetését, mert furcsa módon, pont a húsleves, ez a háztartások kedvence gyakran lemarad az étlapokról. 1690 Ft. Hogy a krumplis tészta mennyire magyar eredetű, azt nem tudom, de az biztos, hogy több generáció vészelte át a legnehezebb időket ezzel az étellel.
Soha nem tartozott az ínyenc falatok közé, hacsak nem több napos éhezés után jutott hozzá a delikvens. Aztán volt ez megvetett proli fogás, amihez a felkapaszkodottak már nem akartak visszatérni, már babonából sem, mert jobb elfelejteni a szegénységet. Manapság a vendéglátásban retró kicsengése van, ami értelemszerűen a hazai vendégek megszólítását feltételezi. Bár félő, hogy egy belvárosi étterem, ahol 1790 Ft egy adag krumplis tészta jobbára a majd remélhetőleg feléledő turizmussal számol, és kevésbé a hazai fogyasztókkal. Nekik feltehetően a krumplis tészta értelmezhetetlen kombináció, ahol józan ésszel nehéz megmagyarázni, hogy ezek mit keresnek együtt, ráadásul paprikával színesítve. De az is lehet, hogy pont ez a kissé abszurd párosítás fejezi ki a legtalálóbban a magyar mentalitást, mint az öv és a nadrágtartó együttes viselete.
A rakott bárány erdélyi módon szenzációs étel, és a végtelenségig bírja az újramelegítést, ha egy kicsit szaftosabb lenne, nem érhetné szó a ház elejét, de így is komoly potenciál van ebben az ételben, valójában ez lenne a magyar lasagne. Ez 3890 Ft.
A másik ilyen a túrós csusza, kipróbáltam, hogy harmadnap újraélesztettem, működött, sok szalonna, pörc, kissé bepöndörödtek a tésztasarkok, de, hát az rendben van, sőt, alapból olyannak kell lennie. 2490 Ft.
Ez nem egy pincérek vezérelte hely, hanem mindenki odaáll a rendelési pulthoz, ez a helység hátsó fertályában van, kiválasztja az ételt, majd elől, a bejárathoz közel a látványkonyhánál kivárja a sorát, és a megkapott étellel leül oda, ahol éppen hely van. Pörgős megoldás, csak győzze a konyha.
Hogy aztán ezzel a munícióval ki lehet-e lépni a nemzetközi porondra, és olasz mintára benépesíteni nudlival a világot, ahogy a spagetti, meg a pizza leigázta a fogyasztókat, az a jövő zenéje, én mindenesetre reménykedek, ránk férne már egy kis siker.
A MÁKOS NUDLI
