Pierre Kóstolgat

Kiskakukk gyalog

2021. november 20. VPierre

gyalogkakukk.jpg
Talán azért lettem ilyen megátalkodott étterembejáró, mert kora kamasz koromban, amikor már felértem a kilincset, bemehettem az otthonomtól nem messze eső, Pozsonyi úti Kiskakukk étterembe. Elcsörömpölt a tizenötös villamos, én pedig óvatosan lépdelve a sárga keramitköveken benyitottam a sötét tónusban tartott, kármentős szentélybe, mert az volt akkoriban. Nem volt az ritkaság, hogy kenyereslány járt az asztalok között, nyakába akasztva egy széles, alacsony peremű kosárral, amelyben előre felvágott kenyérszeleteket kínált, egy ollószerű alkalmatossággal, kiemelte a kiválasztott szeletet és letette az asztalra, ez még nekem is járt, aki csak sima menüre voltam befizetve. A ceruzával firkantott számlán negyven fillért számoltak egy szeletért, volt, hogy ötvenet, de elegánsabb urak, mint Németh Lehel, aktuális táncdalénekes csillag, egy forintot is adott egy szeletért a kenyeres lánynak. A lány szeme felcsillant, de nem a pénz láttán, hanem a fejében motoszkáló dallam késztette mosolyra: reszket a hold a tó vízén…

kakukk_belso.jpg

A megsárgult, füstös falak, mintha csak visszalehelték volna számtalan elszívott cigaretta keleti illatát. A kárpitok bársonyossága otthonos érzetet kölcsönzött a helynek, a sápadt fényt adó csillárok, és a kovácsoltvas kandeláberek fakó pergamen ernyői régi szalonok hangulatát idézték. Az igazi sztár még sem a táncdalénekes volt, hanem az a sötétvörös hajú, dupla kontyos, telt idomú, fityulás asszonyság, aki zsebkendőnyi méretű zsabós kötényben, fűzős hosszú szárú bőrcipőben egymaga ellátta a felszolgálói teendőket. Szigorú volt, de fenséges, nő a javából, bár semmilyen kacérnak mondható gesztusa nem volt. Csak ott volt, mint egy nélkülözhetetlen bútordarab, feltétel nélküli tisztelet övezte. Királynői fejtartással magasodott fölém, bal kezében tálcával, míg jobbjával egy ezüstszínű öblös fémibrikből, amelynek a széle kifelé görbült, jobb kézzel a tányéromba öntötte a levest, a tálca meg sem rezdült, és a leves is karima nélkül érkezett a tányérba.

kakukk_felirat.jpg

Nem mondom meg, mennyi év eltelte után újból itt vagyok a Kiskakukkban. Nem keresem az azonosságokat, bár a kenyereslány hiányzik, és a dupla kontyos asszonyság is. Keramit sincs már, szerintem legtöbben már nem is tudják, mi az. A villamos is aluszik. Nem reszket a holdvilág a tó vízén, csak én vagyok itt. Ha legalább egy kenyereskosár volna az asztalon, de az sincs.

„A Kiskakukk éttermet 1913-ban alapították, abban a korban, amikor az evésnek még becsülete volt. Krúdytól Máraiig számos író tanúja volt annak a világnak, amelyben egy jó ököruszály levesért akár órákat utaztak értők. Ezt a felfogást a jelenlegi személyzet is magáénak vallja. Szándékunk, hogy az alapítók szándékainak megfelelő színvonalat hozzuk, a mai kor követelményeinek megfelelően.” – ezt mondja magáról az étterem.

Jó magasra tették a jércét.

És, ha már így van, akkor bizony nagy baj, hogy még egy árva serclit sem kínálnak, ha már az óvilágra hivatkoznak. Nem is említem a beköszöntő falat hiányát, ami egy tradicionális magyarnak deklarált étteremben magától értetődő kezdet.

Az étlap szárnyas szekciójában található vagy öt-hat féle csíkokra nyesett, hol jérce, hol csirke, hol bundázva, hol a nélkül, alibi fogás. Ezek lennének a modern női ételek, hogy aztán jöhessenek a nehézsúlyú húsok és köreteik. Bevallom, hogy magyar étteremben nem találkoztam még igazi jércével, mára ez a szárnyas az arany békeidők szimbóluma lett, de többnyire senki nem veszi komolyan, hogy tényleg utána nézzen, mit is kapott jércének kamuzva. A jérce nem lehet több 80 dekánál, és még nem tojt. Szóval mindenki nyugodjon le, amikor jércét olvas az étlapon, mert azt az ára, ha tényleg az, ami jelentősen megkülönbözteti a sima érett csirkétől. És, akkor még nem beszéltünk a valódi házi nevelésű baromfiról és a nagyüzemi csirkegyárból származó csirke közti különbségről. Táplálás, antibiotikum és társai, na, majd legközelebb.

Szóval nem kérek a „jércéből”, inkább haladok a kijelölt sárga keramit úton: legyen maceszgombóc leves, meg tárkonyos vadragú leves.

csesze_macesz.jpg

Gondoltam, hogy egy szép mélytányérba, csészéből, elegáns mozdulattal kiöntve, kerül elém a leves. Ehhez képest egy kohászati üzem menzájáról szalajtott vastag falú csészében éktelenkedik egy teniszlabda nagyságú gombóc, nem sok helyet hagyva a lének, és a szanaszét főtt sárgarépának, meg néhány felismerhetetlen húscafatnak.

macesz_leves.jpg

A leves tompa, nulla, a gombóc íztelen, se gyömbér, se petrezselyem, se só. A gombócnak nincs tartása, nem utal semmi arra, hogy maceszból készült volna. Normál esetben a kellemesen lepirult maceszt törik egész apróra, morzsákra és abból készül a gombóc, amin ilyenkor látszik, hogy egyenetlen méretű, és pirultságtól függően más színű morzsákból tevődik össze, van tartása, úgy puha.

vadragu.jpg

A tárkonyos leves találkozott a tárkonnyal, de a tejszínnel is, sőt azzal leginkább. Így aztán ez inkább tárkonyos tejszín, némi szétfőtt zöldséggel, amelyekről látszik, hogy gyári fagyasztott, kockázott, válogatatlan zöldségből készült. Főleg a fehérrépa szürkés árnyalata árulkodik a silány minőségről.

Libamáj roston, sült almakarikával, tokaji mártással. Újabb, a dicső múltba merengésre alkalmat adó kompozíció.

libamaj_total.jpg

Az a szokás a jobb házaknál, ha sikerül libamájhoz jutni, hogy a kötelező örömből fakadó simogatás után, bizony kegyetlenül kierezik a májat. Ez bizony nagy türelmet és szakértelmet követelő tevékenység, de elkerülhetetlen, hát még egy éttermi konyhán, ott aztán végképp kötelező művelet. Ha ez nem történik meg, akkor csúnya meglepetések érhetik a fogyasztót, aki eléggé el nem ítélhető módon, kifogástalan, erezett májat kíván a pénzéért. És, akkor ez csak az egyik eleme a májazásnak. Nem árt, ha kisebb, nyersen 600 grammot nem meghaladó súlyú libamájat választunk, hiszen annak még így is nagyobb része zsír, mint az köztudott. A sütés sem egyszerű, de itt hellyel – közzel megugrották ezt az akadályt, viszont eres a máj, de nagyon, és sótlan, ízetlen. Az alma szeletek nem sültek, hanem szétmálló kompóttá főttek. Bébi papi állagúak. A tokaji mártás, erős eufemizmus mártásnak nevezni, első pillantásra megolvadt zsírnak tűnik, majd kiderül, hogy odalöttyintett bor, tucatnyi mazsolaszem hozzáadásával sem lett mártás. A burgonyapüré ebben a környezetben aligha értelmezhető, különös tekintettel arra, hogy előételről van szó, ami nem árt, ha figyelembe veszi a helyét az étkezési sorrendben, de amúgy ez legyen a legnagyobb baja.

szakadt_maj.jpg

A mandulás pisztráng egyben igencsak tetszetős darab, csillog a bőre, meg van hintve pirított feles mandulával, ami így kissé slendriánnak tűnik, olyan, mintha az autószerelő a kimaradt csavarokkal, anyákkal megszórná a motor tetejét.

mandula_es_piszt.jpg

A feles mandulák valójában túl azon, hogy illenek a sült halhoz, annak pikkelyeit hivatottak földi mivoltukban pótolni. Nem úgy megy, hogy csak rászórjuk, osztán hadd szóljon. A tarkán színes, már – már neonfényes párolt zöldségköret mutatós, egészséges benyomást kelt. A hal kissé túlhevült, de még élvezhető, viszont minden további elem kétségbeejtő. Az nem járja, hogy kinyitunk egy ismert márkájú konzervet, amelyben iparilag esztergált répák vannak, és azt némi túlgőzölés után ráöntjük a tányérra, és mellé adagoljuk a további, szintén betegre főzött egyéb zöldséget, és ezzel kész is a tányér, ennél azért több kell legyen a régmúlt dicsőségre hivatkozó vendéglátás. Krúdy, meg Márai, te jó szagú szentséges isten az égben, még jó, hogy nem látják, mi zajlik rájuk hivatkozva a Kiskakukkban.

Szarvas bélszín burgundi mártással, házi mini lángossal, áfonyás sült almával.

szarvas_file.jpg

És itt kezdődnek a problémák: a burgundi szósz, mint az a nevéből is tudható, burgundiai vörösborral készül, vagyis pinot noir kell hozzá. De ahhoz, hogy a szósz elkészülhessen, szükség van demi glace-ra, ami egyfajta barna szósz, ami klasszikusan borjúhúsból főtt totálisan redukált levesből készül, ezért hívják barna szósznak, ez a további szósz mutációk alapja. Ehhez adagolják az un. espagnole szószt, hogy elkészülhessen a burgundi szósz. Vagyis „spanyol”, bár semmi köze a spanyolokhoz, inkább csak a sötétebb szín jelölésére használják. Ebben van sárgarépa, babér, paradicsom, fokhagyma, vaj, hagyma, liszt is, zellerszár, bors, és a barna mártás, az a bizonyos, ebből lesz a spanyol szósz. És itt jön a csavar, hogy, amikor a burgundi mártás készül, akkor mind a kettő a barna és a spanyol is belekerül, meg a bor. Szóval elég melós darab, de megéri. Ez a hagyományos készítési mód, abszolút old school. Ha legalább valami ehhez hasonlót tapasztalnék a tányéromon, már szerencsésnek érezném magam. Nem cifrázom: valami gyümölcslekvárhoz hasonló ragadós, cukros barnaságot észlelek. A mini lángosokból kettő is van, egy is sok. Az áfonyalekvár is meg van, bár ne lenne, cukros, mint a veszedelem. A hús atomjaira esett a hőkezelés nyomán, a rózsás színárnyalat megtévesztő, nagy valószínűséggel szuvidált (vákuumban hő kezelt) húsról van szó, ami túlment, megfőtt. Merénylet a nemes vágat ellen.

Ha szuflét látok az étlapon, nem hagyom ki.

szufle_1.jpg

Ezúttal csokoládé szuflé, narancsmártással, vanília fagylalttal. A szuflé abban a régi korban, amire itt hivatkozva van, minimum két centivel kiemelkedett a kis tégelyéből, forrón remegett, de tartotta magát, és ha óvatosan beleszúrtam a hosszú nyelű kanalat, akkor felszisszent, és kibuggyant a csoki. Ez a szuflé. Minden más nem szuflé. A berepedezett, besüppedt kakaós tészta nem szuflé, és, ha oda van kozmálva, akkor aztán végképp nem az, akkor aktív szén. Nem is időznék többet ennél a témánál.

kup_fagylalt.jpg

A csonka kúp alakú palacsinta a legkevésbé sem hasonlít palacsintára, hiába készült kvázi palacsintatésztából, legnagyobb megdöbbenésemre megdermedt tojásra emlékeztető maradványokra bukkantam a tésztában, és rengeteg körtére, ez utóbbi lenne a töltelék. A vanília szószt kóstolva Arankára gondoltam, aki ezt látva elbujdokolna szégyenében, pedig ő is csak porból vétetett.

palacsinta_szetszedve.jpg

Itt most illendő lenne összegezni a tapasztaltakat. Nincs kedvem, nem is lenne elegáns, akinek ez megfelel húszezerért, ne habozzon, próbálja ki.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pierrekostolgat.blog.hu/api/trackback/id/tr4516756682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karolac 2021.11.20. 13:38:54

Ez ütött! Ha csak a fele is túlzás, az is sok. Sajna egyre több étteremnek nevező helyre jellemző ez, mint ahogy az is, hogy mindenért a c-19-et okolják a kialakult állapotokért.

littke 2021.11.20. 14:10:20

Shade. Először felületesen azt hittem, hogy a szemesi Kistücsökről van szó, de hál Istennek nem. Szóval én is jártam "előfizetéses ebédre", az én esetemben Budára, a Veronikába, (50-es évek), csapnivaló volt és pirinyó adagok.

gombakomba 2021.11.20. 15:52:37

De kár érte. Jó 15 éve voltam ott utoljára, akkor még jó volt. Talán még a cégér sem volt szétesve.

babuci73 2021.11.20. 18:02:43

Roston készült libamájat nem kell kierezni, csak ha terrinhez, vagy pástétpomhoz használják!

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.11.20. 19:22:24

@babuci73: Már hogyne kellene kierezni. Ez egy hirtelen, pár perc alatt elkészülő étel. Senki nem szeretne erekbe beleakadni, amikor felvágja, mert ez nem lenne túl gusztusos.

babuci73 2021.11.20. 20:42:41

@Veszéjben a lyogállamiság !:
Szeretném ha egy linkkel, vagy leírással meggyőznél!

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.11.20. 21:27:47

@babuci73:

Ha terrinhez, amely ugye sütőben készül kierezed, akkor egy pár perces hirtelen sütés előtt miért ne kellene megtenni ugyanezt?

Egyébként nem egy ördöngősség:

www.youtube.com/watch?v=5gZJCLmISPg

/1:30-nál kezdi a műveletet/

Vén motoros 2021.11.20. 21:50:59

Kétségbeejtő. Én már jó ideje nyugdíjban vagyok, de anno a Vállalati "fapados" menű is jobban nézett ki ennél, legalábbis a hét öt napjából átlag 2x-3x. De volt "a la Carte" menű is, az messze verné ezt. Sajnos, az életkorom miatt megvert azzal a sors, hogy dobozos kajákra szoruljak, amit mindenki ismer, aki csak egyszer is ráfanyalodott: közepesen gyenge menzakoszt. Lényegében mindegy, melyik cégtől rendel za ember, egykutya. (lagább ötöt kipóbáltam.) De dobozos menűválasztáékban is akad olykor egészen ehető étel. Nos, amikor ezeket a képeket, meg a kritikát végignéztem, inkább maradok a dobozosnál... Az a "maceszgombóc leves" nevű rémálom nagyon szíven ütött.
Amúgy apai nagyapámnak egy olyan kis vendéglőféléje volt, amelybe a szegényebb néprétegek jártak. (az 1900-as évek elején.) 8-10 féle ételt tartott, mikor-hogy, 2 féle levest és 6-8 főételt. De azok bármelyike jobb volt, mint amit ez a Pierre-féle kesernyés szösszenet tartalmazott, az ára pedig annyira megfizethető volt, hogy pl. egy BESZKÁRT kalauz akár mindennap ott tudott ebédelni, és hétvégén el tudta hozni a családját is.
Hihetelen, hogy a szocializmusban gyökeredző ilyen "megalvadt struktúrák" nemcsakhogy életben tudtak maradni, sőt, főnixmadárként újra életre kelni, ráadásul ilyen árakon! De ebben mi, "vendégek" is hibásak vagyunk, mert bemegyünk, fizetünk és nem borítjuk rájuk az asztalt. Kíváncsi lennék, Krúdy és kortársai hogyan reagálnának egy ilyen "etetőhely"-re. Étteremnek, vendéglőnek nem nevezném.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.11.20. 22:36:18

@Vén motoros: Hát igen..A képen látható, hogy eléggé tele van a hely. Annak pedig ugye nem túl nagy a valószínűsége, hogy bloggerünk pont a néhány gyenge fogásba futott bele.

élhetetlen 2021.11.21. 02:11:04

@Vén motoros: Nem kell itt szocializmust emlegetni, egyszerűen kihalt egy generáció, amelyik még lelkes szakács, lelkes pincér volt, komoly hozzáértéssel, és szakmaszeretettel. (szobafestőre is tudok példát mondani, hogy hogyan dolgozott az apa, és mikor kiszállt, hogyan dolgozott a fia). Fehérváron voltam középiskolás és főiskolás is. Saját konyha volt, tehát a konyhafőnök látta, hogy megették, vagy visszavitték a főztjét. Nagyon jó volt a kaja.
A dobozos, én is azzal kezdtem nyugdíj után, (egy évig kísérleteztem), de ezt kapják most az iskolások is, valahol főznek 5000 adagot, mindegy milyen, visszajelzés nem jut el hozzájuk, a több éves szerződéssel meg a pénzüket megkapják.
A nosztalgia. Az ELTE TTK-ra jártam estire, és időnként eltévedtünk kicsit, és a Múzeum körút helyett a Kecskeméti utcában kötöttünk ki. Az Alföldi, nem is vendéglő volt, csak egy söröző, de mikor jött a 70 körüli pincér bácsi, hogy ma isteni rántott bárányunk van, annak nem lehetett ellenállni. Tényleg isteni volt. Most nem tudom, mi van.
Még egyszerűbb, tízen évekig jártam hétvégén Balatonra. Fehérváron a MOL kúttal szemben egy etető. Ez a viszed a tálcát, kéred a kaját, fizetsz, és kulturáltan meg tudod enni asztalnál. A parkoló tele kamionokkal, (mindig úton vannak, tudják, hol érdemes megállni). Odafele reggel egy Rákóczi túrós egy kávéval, hazafele egy vacsora, és két másik kaja csomagolva. Nem rendszer, csak tulajdonos váltás, a körülményeket nem ismerem. Az új cég még íratott magáról egy dicsőítő cikket, még kétszer bementem, és többször nem.
Tudod a zsemle példa (az „árak” ne zavarjanak), 200 zsemle 4 ft-ért 800 ft, 100 zsemle 6 ft-ért csak hatszáz, és, ha a 6 ft-s még rossz is, akkor százat sem ad el, hiába vett meg egy addig jól működő pékséget, ha nem dolgozik azért, hogy továbbra is jó maradjon. .

Vén motoros 2021.11.21. 11:36:18

@élhetetlen: Kamionosok, mint a jó "etetőhelyek" biztos jelzői: Életem egy korábbi szakaszában vagy 3 éven keresztül minden héten legalább egyszer lejártam vidékre művezetni. Kőszeg, Szombathely, a Veszprém közelében lévő Lacimajor. Még a Demszky-akció keretében leadott, megbldogult Trabantommal. Én is kifigyeltem, hogy ha valami harmadrendű út melletti vendéglátó hely előtt sok-sok kamion parkol, ami azért is meglepő, mert egyáltalán hogy tudtak azon a vacak úton odamenni, akkor ott azonnal meg kell állni és alaposan beebédelni. Meg is szoktam kérdezni tőlük, hogy mit javasolnak, mit rendeljek itt? Bár ilyen helyen sosem volt valami nagy választék, talán hatféle étel, de azok MIND FINOMAK! (Állítólag a vendéglős nagyapám véleménye, hogy ha valahol 30-40 féle ételt ajánlanak az étlapon, onnan fejvesztve menekülni kell!)

Benikuty 2021.11.21. 16:34:03

A cégér állapota egyértelmű üzenetet küld: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

A fickó 2021.11.23. 22:30:41

"A hús atomjaira esett a hőkezelés nyomán, a rózsás színárnyalat megtévesztő, nagy valószínűséggel szuvidált (vákuumban hő kezelt) húsról van szó, ami túlment, megfőtt."
Igen, szinte biztos, hogy kérgezés és fűszerezés után ott felejtették a vízfürdőben. Amúgy meg van az, hogy olcsóbb húsrészeket alacsony hőmérsékleten hosszan készítenek és egyfajta steak-ként kerül tányérra és ezzel nincs is gond, de ezek sem lehetnek szétesősek. Amúgy meg a nemesebb "vágatok" is készülhetnek vízfürdőben, de itt a cél mindössze az optimális fogyasztási hőmérsékletre történő felhúzás. Előnye hogy vékonyabb marad az átsült réteg.
Viszont a tasakokban még véletlenül sincs vákuum, mivel a tasak egy membrán így a külső nyomás nyomja rá a főzendő cuccra, a főzendő cucc meg ugyanakkora erővel nyom vissza. Tehát csak levegőszegény környezet van, ami előny mert nem oxidálódik a cucc, ízek, aromák sokkal jobban megmaradnak.

A fickó 2021.11.23. 23:21:28

@Vén motoros: "Hihetelen, hogy a szocializmusban gyökeredző ilyen "megalvadt struktúrák" nemcsakhogy életben tudtak maradni, sőt, főnixmadárként újra életre kelni, ráadásul ilyen árakon! De ebben mi, "vendégek" is hibásak vagyunk, mert bemegyünk, fizetünk és nem borítjuk rájuk az asztalt."
Sajnálatos módon, és ez a legelszomorítóbb az egészben, hogy az emberek többségének ez bejön, az így elkészített ételeket finomnak tartják. Van fizetőképes kereslet, tehát kell lenni étteremnek is, ami kielégíti az igényeiket akarom mondani igénytelenségüket, éppen ezért nem fogják rájuk borítani az asztalt. :)
Ráadásul ezek az éttermek félkész, vagy kész olcsó alapanyagokkal dolgoznak, zöldségek, mártás stb. Huszadrangú szakács is össze tudja dobni ezeket és máris kisebbek a költségek és nagyobb a haszon.
A békebeli éttermek eleve jó alapanyagokkal (nem is volt más :)) és a kornak megfelelő jó konyhatechnológiát alkalmazva jó ételek készültek. Ez volt a sztenderd ezt a minőséget ismerte, így szerette a nép és készítette, ette otthon is, az az étterem, aki nem ilyet készített az megbukott.
Ki kellene nevelődni egy igényesebb étkezési kultúrára fogékonyabb népet és akkor az ilyen és az ehhez hasonló éttermek nem létezhetnének, de amíg otthon is így főzünk, vagy még rosszabbul, addig ez marad, és ennek megváltoztatásában sajnálatosan a hazai "gasztroblogok" zöme sem segít. :(

Vén motoros 2021.11.24. 00:01:47

@A fickó: A népet nem lehet megmenteni saját magától. A paprika TV-ben láttam egy amerikai műsort: Egy nagyon híres chef készített egy különlegesen finom bolognait. A ragut minőségi marhahúsból, elsőosztályú friss zöldségekkel készítette, ahogy kell, 6 órán keresztül főzte (slow food), aztán alkotott mellé egy házi tésztát, amit olyan, kézifúróval sárgaréz korongba fúrt lyuksoron préselt át spagettinek, hogy a spagetti felülete a kezdetleges, érdes lyukaktól BARÁZDÁLT legyen, mert a barázdált szálú spageti sokkal jobban megtartja a szószt, mint az extrudált gyári tészta, amelynek a tükörsima felületén seggen csúszik a légy. A frissen kifőtt "al dente" tésztára rátette a lassan készült házi raguból készült szószt, majd feltálalta kóstoló tálkákba. Azután - kontrollként - a legkommerszebb száraztésztát megfőzve ráöntött egy adag "Uncle Ben's bolognai szószt", azt is kóstoló tálkákba tette, majd kiment velük az utcára, és megkínálta a járókelőket. A híres chéf bolognaijára a többség csak vonogatta a vállát, de amikor megkóstolták az _Uncle Ben's-est_, szinte mindenki boldogan felsikkantott: Ez a jó, _ANYUKÁM IS ÍGY CSINÁLTA_!! (No comment.)

A fickó 2021.11.24. 23:59:26

@Vén motoros: Melyik menő szakács merészeli a bolognai ragut spagettire tenni, ez még akkor is hülyeség, ha ilyen rezes biszbaszon nyomja át. Lehet ez érdes, de a ragu akkor sem áll meg rajta.
A jobb gyári tészták általában bronz fejekkel készülnek és a felületük érdes. Csak ilyeneket használok, vagy magam gyúrom olasz lisztekből. A jó bolognai raguban megáll a kanál, zselatinos, súlyos komoly ízű ragu. Ehhez mindenképp frissen gyúrt tojásos szélesmetélt dukál. De szerintem a legjobb, ha eme ragu lasagne töltelékként végzi besamellel.
Amúgy szerintem az Uncle Ben's nem gyárt bolognai ragut (szószt?).
Egyébként ez az anya főztje érdekes dolog, megszokjuk (ezen növünk fel), érzelmek később emlékek fűződnek hozzá és ez lesz az etalon. Nálam sem volt ez másképp, csak aztán megtanultam főzni és minden megváltozott, még anyukám is azt mondta főzzek inkább és mert az sokkal finomabb ....

Vén motoros 2021.11.25. 00:15:21

@A fickó: Nézd, amikor Jamie Oliver tejszínnel üti fel a Pasta Carbonara-t, akkor kár arra hivatkozni, hogy senki sem tenné rá a bolognai ragut spagettire. Úgy látszik, mindenkinek mindent lehet meg szabad. Szintén a Paprika TV-ben egy amerikai nő az "autentikus (!), mert a szerb nagyapjától eltanult" Djuvecbe GRÁNÁTALMA SZÖRPÖT (!) öntött. Na, a rég elhunyt szomszédom a Brezovac Káli, akitől én tanultam meg a Djuvec-et, úgy forogna a sírjában, hogy leröpülne róla a sírkő.

A gyerekkori emlékek ellenben kiirthatatlanok. Nekem ugyan nem nagy kedvencem a paradicsomleves, de ha mégis meg kell ennem, akkor csak a menzastilusban készült "rémséget" tudom megenni: jó alaposan megcukrozva, betűtésztával vagy rizzsel. (Anyám pl rizs helyett kézi tarhonyával készítette.) Az olaszos változat egyszerűen kifordul a számból, akkor se tudnám megenni, ha pisztolyt szegeznének a halántékomra. Szégyellem, de ez van!

Vén motoros 2021.11.25. 18:43:09

@Benikuty: Jamie Oliver nagyon sok évvel ezelőtt kísírt az angol kormánytól 400 millió (!) angol fontot, hogy megreformálja az iskolai étkeztetést, mert állítólag a világ legegészségtelenebb junk food kosztját az angol iskolásgyerekek ették. Nos, lényegében megbukott. A saját szememmel láttam az erről szóló egy órás dokumentumfilmet:
Jamie Oliver lényegében óriási mennyiségű ZÖLDSÉGFÉLÉT és gyümölcsöt akart etetni a gyerekekkel, a zöldésgek feldolgozása korszerű, vitaminokat és egyéb tápértékekket megőrző konyhatechnológia alkalmazásával (gőzben párolás, stb.), és teljesen mellőzte a hagyományos "angol reggeli" szerű laktató, zsíros, cukros, hizlaló, nehéz konyhát.
Nos, az alábbiakat láttam a filmen:
a.) az a 8-9 év körüli gyerek, aki sírva-toporzékolva lellenkezett, hogy megkóstolni sem akarja Jami Oliver szép, színes "züldséges szarját", Jamie hosszas és eléggé határozott meggyőzéssel rávette a gyereket, kóstolja meg. A gyerek elkezdte enni, majd EGYMÉTERES SUGÁRHÁNYÁSSAL mellen és pofán hányta Jamie Olivert.
b.) a - gondolom - alulfizetett konyhai személyzet, jelentős részben színesbőrű brit állampolgárok -, szóval, egy kövér afro-amerikai nő rikácsolva ordított Jamie arcába, hogy csak nem képzelli, hogy MAGA MIATT, az új módszerrel elkészítendő ételek elkészítéséért _ő 2x annyit fog dolgozni a konyhában, mind eddig_, értse meg, (!) ÉN UTÁLOK FŐZNI (!), csak azért b@szom itt a legyet, hogy enni tudjak adni a kölkeimnek!!!
c.) Megtiltoták a gyerekeknek, hogy otthonról hozzanak be a gyerekek (nyilván, a megszokott egészségtelen junk food) ételt az iskolába. A FELHÁBORODOTT SZÜLŐK HÁTUL KIVÜLRŐL KIBONTOTTÁK AZ ISKOLA FALÁT, ÉS AZ ÍGY NYERT NYÍLÁSON ADOGATTÁK BE A GYEREKEKNEK A SZEMÉT, LAKTATÓ DE EGSÉSZSÉGTELEN ÉTELT.
Csoda, hogy Jamie Olivert nem lincselték halálra.
Erről ennyit.

Benikuty 2021.11.25. 21:27:13

@Vén motoros: Értem a párhuzamot, de inkább a hazai állapotok izgatnak. Említett embert szimplán ripacsnak tartom.

Vén motoros 2021.11.25. 22:09:00

@Benikuty: Most már talán az, de amikor elkezdte: teenagerként, amikor a film elején mindig a lépcsőkorláton csúszott le, majd robogóval ment a Piacra bevásárolni, aztán a vele egykorú barátainak főzött, az komolyan mondom, a maga idejében reveláció volt!
De ki nem ripacs? Gordon Ramsay nem? Vagy Nigella Lawson, akit minden férfi a csöcséért néz, vagy Blumenthal, a molekuláris gasztronómia nagy "bohóc" hirdetője?
De ez még mindig jobb, mert a Duna TV-n leadott FŐMENŰ sorozatban Anger Zsolt "lefőzte" Széll Tamást, mert míg Anger remek színész (és még főzni is tud), Széllnek fáj a kamera, ő be van oltva a kamera előtti szereplés ellen. Neki talán jól jött volna, ha tud egy kicsit "csepűt rágni".
Mióta a szakácsok világszerte kiszabadultak a konyhából, muszáj bohócnak lenniük. Márcsak azért is, mert valamiből meg kell élni, és attól tartok, a TV szakácsok a TV filmjeikből több hasznot húznak, mint a csillagos éttermeikből. Olyik csődbe is megy időnként...

Benikuty 2021.11.26. 09:53:14

@Vén motoros: Ne vedd sértésnek, de én ilyen csatornákat nem nézek, mivel semmilyen értelemben nem építenek. Egyébként pedig eltértünk a gasztronómiától, így én ezt a témát nem folytatom.
süti beállítások módosítása