Adva van egy igen csak szelíd fiatalember, aki vette a bátorságot és különösebb előtanulmányok nélkül éttermet nyitott a belvárosban, annak is a kellős közepén az Október 6 utcában. Szerencséjére rátalált egy becsvágyó, és nem mellesleg tapasztalt séfre, aki díjazva a bele vetett bizalmat odarittyentett egy tucat szívmelengető, formátumos bisztrófogást. Ők ketten egybehangzóan azt gondolják, hogy, ha jót főzöl, akkor annak híre megy, mert, ami jó, annak nem kell cégér, terjed az, mint a vírus. Persze, amúgy tudják ők, hogy ez nem egészen így van, de mégis szeretnék hinni, hogy a világ nem csak a pénz körül forog. A szelíd, és nem oly régóta étterem tulajdonos férfiú egyébként szenvedélyes kutyabarát, kedvence a francia buldog. Kutyájának neve Mylow, és nem kell sok fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hogy az étterem a kutya után kapta a nevét: az is Mylow. Ez idáig teljesen szabályszerű, így van minden romantikus történetben, a csupa szív tulajdonosnak két szenvedélye van, amit ösztönösen egy névvel illet, néha még össze is keveri őket, és ez így helyes, így szerethető, mert az egyik nincs a másik nélkül.

A bonyodalom ott kezdődik, amikor szeretnénk megfejteni a név jelentését, és minimum három verzió is adja magát, és ezek egyenként és együttesen is kísérteties pontossággal utalnak a tulajdonos karakterére és aktuális állapotára.

My – low: kötőjellel, kábé annyit tesz: az életem legalja. Hát, nem túl biztató, lám, mit tesz egy kötőjel az angolban.

Mylo: lehet becenév, jelentése: cuki fej. Emberünk abszolút ilyen.

Mylow: mélyen spirituális személyiség, aki leggyakrabban az intuícióira támaszkodva hozza meg a döntéseit. Ez is stimmel. csak meg ne bánja, mert akkor a kötőjeles verzió fog életbe lépni.

Nekünk szintén kutyabarát vendégeknek kutya kötelességünk meglátogatni az éttermet, beszámolni arról, hogy miként lehet széllel szemben éttermet nyitni. Mert az derült ki, hogy lehet.

Onnantól kezdve, hogy belépünk, egy francia buldog gazdájának a területére lépünk, aki mosolygós tekintettel magyarázza, hogy a francia buldognál jobb barát nincs, és minden kutya tulajdonost és leendő kutyatulajdonost, mert szerinte két fele ember van: az egyiknek van a kutyája, a másiknak majd lesz, szeretettel vár.

Nekem van kutyám, ezért minden további teketória nélkül belevetem magam a konyha feje által javasolt kulináris élvezetekbe. Vagyis egy aránylag vegyes, még nem pontosan kiforrott profilú étlapot tanulmányozok. A belvárosi éttermek általában illúzió mentesen szerkesztik a kínálatukat, lényeg, hogy a megszokott paprikás, gulyásos, vagy valamilyen határozott nemzetiségi vonal érvényesüljön, megkönnyítve ezzel a külföldiek dolgát a választásban. A Mylow ennél eklektikusabb, személyesebb ízlésvonalat követő konyha. Ez mindenképpen megkülönbözteti a többi helytől.

Ha erre sétálna Danny de Vito, egész biztos örömmel beülne, mert a „zsidó tojás” néven szereplő előfogás az ő ízlése szerint készült. Tudniillik vannak, akik az őrülésig szigorúan veszik a koleszterin mentes étkezést, és ezért mellőzik, többek között, a tojássárgáját is. Mr. Vito ilyen, én nem ilyen vagyok, viszont nyitott vagyok minden új megoldásra.

Az idézőjel használata azért jogos, mert egy szépen reszelt kemény tojás fehérje összekeverve kevés mustárral, kacsazsírral, diszkrét apróságú lila hagymával, és snidlinggel még nem lesz „zsidó tojás”, vagy lengyel tojás, viszont kifejezetten izgalmas tud lenni.

Friss kenyéren még inkább, és a finoman gyömbérrel és ízesített uborka lével „megmaratott” uborkanyelv pedig kifejezett frissességet kölcsönöz a készítménynek. A nyeles teknőmélyedésű fa alkalmatosság, amire tálalták, kissé túlzásnak tűnik, de nem bántó. Nem ugatja meg a kutya.

Gulyásleves nélkül egy tapodtat sem a belvárosban, ez a jelszó, és ennek nem lehet ellentmondani, legyen, jöjjön, csordogáljon, elvégre ez a mi identitásunk egyik jelvénye.

És, ha jó, akkor ezzel nincs is semmi baj. Gondolom, ha egy átlagon felüli kreativitással bíró séf kapja ezt feladatul, akkor megpróbálja a sztenderden túl valamilyen egyéni karakterrel is ellátni az ő gulyását. Ez szerintem, ha bizonyos határokon belül mozog, kifejezetten dicséretes, hiszen a gasztronómia nem álló víz, hanem dinamikusan változó terület, és kifejezési mód. A köménymag használata a gulyásban nem szokatlan, sőt, talán kötelező is, de a római kömény már egy más történet, ebben az itteni levesben az is van, és igen jót tesz neki, sőt úgy sejtem, hogy egy kis szója is kerülhetett bele, ami jószerivel sózza, kicsit mélyíti. A hús szétolvadós állagú, jó ízű, talán csak a főszereplő őrölt paprika tompa kissé. Nem lett megváltva a világ, de a kutya ugat, a karaván meg halad.

A kacsa erőleves már inkább lehet a konyha büszkesége. A hártya vékonyságú rizslapba csomagolt finom szálakra vágott zöldségek rafinált vietnámi tekercsre emlékeztetnek. Ez a betét.

A leves sötét tónusú, mély ízű, bár a bors egy szösszenetnyit kilóg belőle, amivel nincs nagy baj, csak éppen beárnyékolja a leves diszkrét animalitását. De ez is átlagon felüli készítmény, el lennék vele.

Van itt hortobágyi palacsinta is, ami nyilván a gulyás vonal meghosszabbítása. Sokan próbálkoztak már életre kelteni a hortobágyit, ez is olyan magyar étel, amely képes bemozgatni a kreatívabb séf agyakat.

Itt is erről van szó: a csirke ízesebb alkatrésze a comb. Az kerül a kissé odapörkölődött palacsintába, hogy elmerülve a paprikás mártásban, a megperzselődött külső tovább gazdagítsa a mártás ízét. Ebből sem lesz kutya vacsorája, mert az utolsó falatig megettem.

Inkább az otthoni konyhák fogása a gombapörkölt hagymás dödöllével, legalább is elég ritkán találkozom ezzel éttermekben, pedig jobb sorsra érdemes készítmény.

Ez itt hamar bebizonyosodik, egyfelől a „dödölle”, szépen formázott krumplinudli, kellően megpirítva, omlós, magát kellető köret. Ahogy elmerül a gombával turbózott szószban, további ízeket vesz magára, már így egymagában is megállja a helyét. Másfelől a gomba mix, hiszen háromféle gomba vesz részt a versenyben, shimei, laska, csiperke, nagyjából döntetlenre nyerik a mérkőzést. Jó fogás, a kutyafáját.

A konfitált mangalica tarja káposztás reszelt tésztával csúcsragadozó.Lényeges körülmény, hogy a mangalica a maga egyedülállóan ízes, jó indulatú zsírokkal tarkított szövete milyen gondos hőkezelést kap.

A konfitálás, vagyis zsírban lassú, hosszú ideig tartó „főzés” az egyik legideálisabb eljárás. Egyben tartja a húst, egyenletes mértékben járja át a hő, és a súlyveszteség is minimális. A káposztás tészta ízes egyszerűsége jót tesz a fogásnak, filigrán érzemény, minden rusztikussága ellenére az egyformán apró méretű tészta és káposzta alkotta „ragú” és a sült káposztából készült krém együttese emlékezetes marad. A kutya se gondolta volna. Vau.

A szilvás nudli simán fent lehetne a slágerlistán. A szépen formázott nudlik édesburgonyából készültek, és ez a körülmény új dimenzióba helyezi a nudliságot.

A három állagban megjelenő szilva: chutney, granité, és jobb szó híján, marinált, savas – édes, hűvös – meleg rafinált játéka kifejezetten figyelemreméltó. A mákos – cukros szórás és a meringue egy betű híján lehetne összebújós tánc is, így „csak” habcsók.

Nem akarok senkit rábeszélni, de, ha ez sem elég, akkor a kutyafáját, mi kell még, mert milyen dolog, kutyába se venni a kutya vacsoráját.