Pár hete még így volt, ha változtak is a körülmények, a receptek továbbra is érvényesek.

Ezekben az ínséges időkben, amikor maszkban, Zorróként rovom a város utcáit, azt lesve, hogy nincs-e valahol egy szabályszegő étterem, ahova bekéredzkedhetek, mint szesztilalom idején a szalon alkoholista, egy idő után, látván, hogy reménytelen, csalódottan, fejemet leszegve, bemegyek egy henteshez. De nincs kedvem kolbászt majszolni kínaiakkal, inkább veszek egy kiló csirkemájat. A zacskót vidáman lóbálva azonnal azt tervezem, hogy miként készítsem el a tartalmát. Az első verzió már szinte a vásárlás pillanatában megszületik a fejemben. Semmi cicó, semmi agyongondolt ide mártás, oda mártás, meg efféle, hanem az üzembiztos, minden népréteget megszólító morzsába forgatott, elegánsan mondva, ismertebb nevén rántott, ropogós csirkemáj falatok. Ahogy ezt kigondoltam, gázt adtam, és két piroson is átgázolva, amúgy maszkosan becsörtettem a konyhámba. Már majdnem kipakoltam, amikor szembe jutott, hogy kezet kell mosni, mértem az időt, negyven másodperc volt, a maszkot ledobtam, és nekiláttam a májnak. Kiválogattam a szebb, nagyobb, és ép darabokat, megtisztítottam, bár erre alig volt szükség, megmostam, beáztattam, többször leöntöttem róla a hideg vizet. És ekkor eszembe jutott, hogy jó múltkor egy szépséges borjúmájat áztatgattam így, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, miso pasztát tettem az áztatóvízbe, gondolván, hogy az megízesíti a májat. De hát megígértem magamnak, hogy semmi elhajlás, újítás, csak a régi jól bevált recept, oké, akkor semmi miso, csak szépen szárítgassuk meg a májat. Azonmód konyharuhába tekertem, óvatosan megnyomkodtam, majd a száraz májdarabokat enyhén borsos lisztbe forgattam, onnan tojásba merítettem, onnan is kivettem, végül rusztikus prézlibe forgattam. Olajat hevítettem, és óvatosan belehelyeztem őket. Sercegett, mint a veszedelem, kissé csökkentettem a lángot, és középlassú lángon szőkésbarnára pirítottam. Oké, ezzel megvolnék, de a borzas, ropogós kincseket mibe mártogassam, ez volt a kérdés. Látok egy szép narancsot, és mintha azt súgná, hogy itt vagyok, kezdj velem valamit. Hagyományos vinaigrettet készítek, egy kis mustár, hagyma, só, bors, olivaolaj, citromleve, na, és ebbe reszeltem narancshéjat, és loccsantottam narancslevet, kézi mixerrel homogenizáltam, húha, ez most jól megmondtam, mindegy, egy szép krémes emulzió lett belőle. Kéjes pillanat következett, ahogy belemártottam a ropogós májat a narancsos cuccba, esküszöm, hogy a máj felnyögött örömében, kifejezetten hálás volt, hogy összepárosítottam a naranccsal, de a narancs se panaszkodott, rólam nem is beszélve.

Aztán egy másik verzió is felsejlett a máj feldolgozását illetően. Mi lenne, ha egy pazar lecsó tetejére helyezném. A gondolatot tett követte. Elő a paprikákkal, paradicsomokkal, kolbász, szalonna, hagyma, minden egyben van. Szalonnát nyesek, majd hevítem, beledobom a héjától megszabadított kolbászkarikákat, engedi a zsírját, egy részét leöntöm, félreteszem, meg a pirított kolbászt meg szalonnát, azt majd a végén teszem vissza. A kevés maradék zsíron fonnyasztom a hagymát, szépen, óvatosan, hogy kiadja minden cukortartalmát, ez a lényeg, akkor képes sűríteni szaftot. Két szem paradicsomot egy kis olivaolajjal, és egy gerezd fokhagymával botmixer bevetésével krémesítek, ezt öntöm a fonnyasztott hagymára, hagyom egy kicsit elpárologni, majd félrehúzva a lábost a tűzről, beleteszem az őrölt paprikát. Gyorsan a felkarikázott, kicsumázott paprikát egy forró serpenyőben szárazon megpirítom, csak annyira, hogy egy kicsit odakapjon, piruljon meg a széle. Az így kapott paprikát teszem a lábosba, visszateszem a tűzre, összekeverem őket, majd egy kevés húslével felöntöm, összefőzöm, és amikor már majdnem kész, akkor teszek bele nyers, lehéjazott paradicsom cikkelyeket, és még egy egy-két perc erejéig összefőzöm őket. Kész is van. A májat tisztítom, mosom, leszárítom, borsozom, és egy serpenyőben olaj és vaj keveréket hevítek, ebbe teszem. Amikor füstölgő forró a serpenyő, sokkolom, majd körbepirítom. Ezután csökkentem a hőt, zsályát szórok rá, húslét öntök rá, meg egy kis vajat, és fedő alatt hagyom egy kicsit, hadd gőzölődjön, majd leveszem, fokozom a hőt, és engedem a húslé egy részét elpárologni. Ez is kész van. A lecsót egy mélytányérba kanyarítom, rászedek egy kis májat, és annak a levéből is teszek rá, hadd ismerkedjenek egymással.