Azt mondják, hogy a brunch: breakfast – lunch, vagyis a rebéd, ugye, reggeli és ebéd határán étkezni, eredete angol, hát mi más is lenne, és állítólag amolyan vadászreggeliként kezdődött, amikor a hajnali hajtásból visszatérő vadászok éhesen rávetették magukat bármire, ami adódott. Persze az a…

Talán azért lettem ilyen megátalkodott étterembejáró, mert kora kamasz koromban, amikor már felértem a kilincset, bemehettem az otthonomtól nem messze eső, Pozsonyi úti Kiskakukk étterembe. Elcsörömpölt a tizenötös villamos, én pedig óvatosan lépdelve a sárga keramitköveken benyitottam a sötét…

Mazel Tov Nehéz bevallani, hogy szelíd ellenérzést táplálok a romkocsmák iránt. Ugyanakkor érteni vélem a kényszerből, pénzhiányból születő divatossá tett épületekhez, belső terekhez vonzódó mulatni vágyó ifjakat. Amíg arról van szó, hogy elfoglalunk egy helyet, amit a sajátunknak érzünk, és romos,…

  Vannak jó zeneszerzők, meg még jobbak, vannak sláger gyárosok, akik egy rövid ideig uralják a slágerlistákat, aztán elfelejtik őket, olyanok is vannak, akik hosszabb távon is érvényes zenét írnak, és vannak az örök klasszikusok, akiknek nem árt sem idő, sem új divat, sőt a zenéjük enyhe…

Az önirónia életmentő, és nincs olyan területe az életnek, ahol ez nélkülözhető lenne, még a gasztronómia sem kivétel. Ha egy éttermet Marischkának hívnak a Vérmező szomszédságában, így „sch” – val, akkor gondolhatjuk, hogy az egykori magyaroschkodást gúnyolja, vagy éppen, hogy elismeréssel adózik…