Napközben betévedtem a Klauzál tér környékére, valahol a Dob és a tér sarkán bóklásztam, mert úgy emlékeztem, hogy van ott egy mexikói büfé. Mondhatom, nem túl vonzó a környék éles napsütésben. Ebben a kíméletlen megvilágításban minden trehányság könyörtelenül szembeötlő, ráadásul a mexikóit sem találtam, pedig gaucamole-t akartam enni, és úgy éreztem, hogy ettől semmi nem tántoríthat el. Még a mexikói bájzli hiánya sem. A nagyon trendi kocsmák egyikét sem óhajtottam meglátogatni, szigorúan tartom, hogy déli harangszó előtt egy korty alkoholt sem iszom, addig még volt legalább egy óra. Ebben a tanácstalan állapotban lettem figyelmes egy kis üzletre. Ez valami újdonság itt, gondoltam, végre nem kocsma, nem büfé, nem romhalmaz, nem kifőzde, nem titkos szoba, hanem egy békebeli zöldséges, a neve PILPEL, vagyis paprika.

Még mindig gyanakodtam, hogy valami átvágásról lehet szó, és a zöldséges álca mögött mégis valami más vendégcsalogató rejtőzik, de belépve megnyugodtam, hogy ez itt tényleg zöldséges, és igen csak tömve van áruval. Ezt hívhatják isteni sugallatnak, meg vagyok mentve, gondoltam, és odaléptem egy avokádókkal teli kosárhoz, szemügyre vettem az árut, volt vagy háromféle, és nem horror pénzért.

Azonnal letapiztam őket, és már fejben készült is a guacamole. Ez az egész avokádó mizéria már régóta idegesít. Tudniillik hiába kapható számos helyen ez a mágikus – ős gyümölcs, ha valahogy ide hozzánk mindig a maradék jut. Kemények, éretlenek, számtalanszor előfordult, hogy már csak kínomban vettem meg a kőkemény gyümölcsöt, abban reménykedve, hogy előbb - utóbb beérik. Engem már az is lázba tud hozni, ha nem csak egyféle avokádót látok, hanem legalább három félét a sok közül, és válogathatok. Itt végre kedvemre tapogathatok.
A további hozzávalót is könnyedén beszereztem itt, és győztes mosollyal az ajkamon távoztam.

Avokádó

Ezt az igen különös egymagú gyümölcsöt már legalább tízezer éve ismerik, úgy is, mint az egyik legtáplálóbb élelmiszert, de úgy is, mint mágikus hatású csodaszert. Micsoda megfejthetetlen teremtménye a természetnek ez az aligátor bőrű, vajas – húsú gyümölcs, amely éppen ezen megjelenési formája miatt is állati képzeteket kelt az emberben. A bőre védi, rejtegeti a sűrű szövetű húst, ami selymes, krémes állagú, csúszik, bársonyos tapintású. Az íze, ha van ilyen íz, akkor az „zöldkrém” íz, teleérzetet keltve már egy két falat után is. Van egy kis természetes sava és sóssága is, behunyt szemmel akár valamilyen húsféle is lehetne.

Guacamole

Eleve már az borzongató érzés, hogy egy azték szó elspanyolosodott változatával van dolgunk, ami nyelvészetileg békésnek tűnhet, de ugyanakkor azt is gondolhatom, hogy egy elsüllyedt kultúra túléléséről is szó van, egy ilyen ártatlannak tűnő kifejezés mögött történelmi tragédiák bontakozhatnak ki, amit a nyelv már érzelemmentesen, semleges módon közvetít. Az azték kultúrában már ismert volt a helyben termő gyümölcsből készíthető krémes szósz. Eleinte lime, cukor, és avokádó keveréke volt. Mindig meg tudok döbbenni az emberi találékonyság ösztönösségén, hogy képes a legtermészetesebb, és leginkább magától értetődő megoldásokat létrehozni. A lime sava és az avokádó krémes húsa ideális kombináció. Erotikus elegy. Az ellentétek vonzereje, háború és béke.
De, hát az emberi elme nyughatatlan: nem elégedett meg a sav – olajos közeg vegyítésével, hanem szépen óvatosan kipróbálta a hagymát, a speciálisan édeskésbe hajló lila árnyalatút, itt önkéntelen a színekre is gondolt, nem csak az ízekre, majd óvatosan becsempészte a koriander zöldjét is. Ez valójában már a ma ismert guacamole. Később jött a paradicsom, ami mára teljesen elfogadottá vált. És itt a vége. (A további próbálkozások, úgy is, mint fokhagyma, meg tejföl már erősen vitatható beavatkozások.)

Recept, képekkel

Én amolyan hagyományőrzőként a klasszikus keveréket készítem. Két aligátorbőrű avokádóhoz, egy vastag falú paradicsomot kibelezve, felkockázva, néhány szál zsenge lila hagymát, egy lime levét, egy 3 centis erős paprikát, pil - pelt és egy jó marék koriander zöldjét használok.
Előbb felvágom az avokádót, késhegyével kiszedem a magját, megcsodálom, és fájó szívvel kidobom, aztán mindig megbánom.

A héjából egy kanál segítségével kifordítom az avokádó húsát, lazán felaprítom. A paradicsomot kibelezem, apró kockákra vágom a húsát, hozzákeverem az avokádóhoz.

A hagymát felaprítom, azt is hozzákeverem az avokádóhoz,

majd a pil – pelt és a koriandert, a végén pedig a lime levét.

Lazán összekeverem, hagyom darabosan, egy kicsit pihentetném, de nem bírom kivárni, neki esek azonnal.